Kedves Anna!
Bocsánat, az előző bejegyzést nem sikerült elküldeni! Most leírom újra, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, miért álmodhattam ezt.
2009.február 25-én álmodtam:
Egy óriási, több emeletes bevásárló központban vagyok. Rengeteg ember vesz körül, bámészkodok erre-arra. Bemegyek a pláza egyik éttermébe – az is tömve van - , és meglátom a volt barátomat, amit éppen jóízűen ebédel. Háttal van nekem, de már így is messziről kiszúrom a többi ember közül. Odamegyek a barátnőmhöz – ő mintha itt dolgozna -, és sejtelmesen mosolyog rám. Rákérdezek, hogy ha tudta, hogy itt van a volt barátom, akkor miért nem szólt nekem? Ő továbbra is csak mosolyog, és nem szól semmit. Közlöm vele, hogy akkor én most odamegyek a volt páromhoz. De csak elmegyek mellette, közben mélyen egymás szemébe nézünk. Újból a tömegben nézelődöm, amikor magamon érzem az Ő pillantását. Igen messze van tőlem, két másik férfival megy ki éppen ki a plázából, akikkel ebédelt is. Megint összekapcsolódik a tekintetünk, és elhatározom, hogy követem őket. Jóval előttem mennek, de megmagyarázhatatlan módon nagyon hamar beérem őket. Nem akarom, hogy azt higgyék, hogy miattuk vagyok itt (pedig igen), ezért meg szeretném előzni őket. A volt barátom végig tudta, érezte, hogy mögöttük megyek, és most ő is ugyanolyan sebességre vált, mint én, hogy ne tudjam megelőzni. Ha lassítok, Ő is lassít. Mindannyiszor egy vonalba kerülünk egymással. Ez tetszik nekem, mert látom az érdeklődését. A bal kezembe egy nylon zacskóban egy férfi tusfürdőt tartok, Ő bele is köt, hogy csak nem a volt férjemnek vettem? Játékosan évődik velem, közben az emberek elmaradoztak mellőlünk, már csak ketten megyünk egy földúton. Egy lépéssel mögötte megyek, így lassan hátranyúl, és gyengéden megfogja a kezem. Egy pillanatra nagyon jól eső, ismerős érzés, de én hirtelen kétségbe esem, és kirántom a kezem az övéből. Kétségbe esésem oka az, hogy úgy érzem, minden hiábavaló volt. Hiába valónak érzem a szakításunk utáni kétségbeesett elszakadási kísérletet. Állandóan az jár a fejembe, hogy hiábavaló volt! A kézfogás miatt elemi erővel tőr fel újra belőlem az Ő hiánya, az együvé tartozás érzése.
Felébredek, és halkan sírdogálok. Csalódtam magamban, mert azt hittem, már régen túl vagyok ezen. És a hétköznapokban tökéletesen el is vagyok nélküle. Miért kavarja fel a nemlétező érzéseimet (azt hittem, már nincsenek) újra ez az álom?
Köszönöm, hogy feltártad előttem, hogy édesanyám miért pont akkor álmodta ezt a megrázó dolgot, amikor az a konstelláció fennállt! Nagyon érdekes!
Szeretettel: Szissy
Válasz: Kedves Szissy,
nagyon intenzív álmodó képességgel rendelkezel, és ez nagyon örvendetes, de anyukád álmát elnézve, talán családi vonás? :)
Köszönöm, hogy újabb álmodat osztottad meg velünk. Elég árulkodó ez is, én arra gondolok, hogy ebben az időszakban magányos voltál, kifejezetten a férfi energiák hiányát érezhetted, ezért jelenik meg nem csak a volt barát, de pl egy férfi tusfürdő is. Az álom végén, ami írsz, abban szinte minden benne van: hiányzik neked az együvé tartozás érzése! Azt gondolom, hogy a barátod az álmodban nem egyszerűen önmagát, vagy a vele való kapcsolatot jelentette, hanem egy alapvető szimbólumát a társ hiányának az életedben. Ezért álmodtad vissza őt, hiszen legutóbb éppen vele élted meg azt, ami akkor az életedből hiányzott. Ha meg legutóbb Töhötöm lett volna a párod, akkor Töhötömmel álmodtál volna :) No de félre a tréfát.. persze, benne lehet az is, hogy ő még mélyen benned volt, és az álom, a teljesebb érzelmi gyógyulás érdekében, újra visszahozta őt neked, ha csak álom szinten is, de újra szembe kellett nézned azzal, hogy mi lakik még benned, hiszen ahhoz, hogy meggyógyuljon a lelked, teljes nagytakarításra van szükség.
Mint azt eddig is tapasztaltad, és minden kedves olvasó láthatta, érdemes segítségül hívni az asztrológiát (konkrétan az Efemeridát, vagy egy számítógépes csillagászati programot) az álmok értelmezéséhez, és megnézni, hogy az adott időben mi zajlott éppen az égen. Az is fontos, hogy mindez hogyan kapcsolódott a személyes születési képlethez. Február 25-én éjjel a Nap és a Hold együttállása által a lelked felfényesülése teremtődhetett meg, és rálátást kaptál a lelkedre az álmaidon keresztül. A Hold és a Szaturnusz fényszöge segíthetett a lelki falak átlépésében is. Nagyon sok égitest a Vízöntő jel alatt járt, ez is a belső megtisztulásunkat segítette.
Szeretettel: Anna |
AJÁNLOM AZ OLDALT
