[625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Drága Anna!
Először is nagyon köszönöm, hogy segítettél az álmaim megfejtésében. Az utóbbi is telitalálat, fantasztikusan ügyes vagy! Ha tudnád, hogy milyen sokat álmodtam amíg együtt is voltunk a volt párommal: tökéletesen nyomon vezethető volt, ahogyan alakult a kapcsolatunk egészen a szakításig. Sőt, látod, azon is túl. Nem túlzok, hogy egy egész könyvet megtöltene a "történetünk". Tanulmányt lehetne írni belőle.
Szeretettel: Szissy |
Kedves Anna! Nagyon köszönöm a gyors és részletes választ! Örömmel olvasom mindig a soraidat, Bárkinek is válaszolsz, igyekszem tanulni belőle.
Csodaszép 7végét Mindenkinek!
Szeretettel: Andrea |
Kedves Anna!
Bocsánat, az előző bejegyzést nem sikerült elküldeni! Most leírom újra, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, miért álmodhattam ezt.
2009.február 25-én álmodtam:
Egy óriási, több emeletes bevásárló központban vagyok. Rengeteg ember vesz körül, bámészkodok erre-arra. Bemegyek a pláza egyik éttermébe – az is tömve van - , és meglátom a volt barátomat, amit éppen jóízűen ebédel. Háttal van nekem, de már így is messziről kiszúrom a többi ember közül. Odamegyek a barátnőmhöz – ő mintha itt dolgozna -, és sejtelmesen mosolyog rám. Rákérdezek, hogy ha tudta, hogy itt van a volt barátom, akkor miért nem szólt nekem? Ő továbbra is csak mosolyog, és nem szól semmit. Közlöm vele, hogy akkor én most odamegyek a volt páromhoz. De csak elmegyek mellette, közben mélyen egymás szemébe nézünk. Újból a tömegben nézelődöm, amikor magamon érzem az Ő pillantását. Igen messze van tőlem, két másik férfival megy ki éppen ki a plázából, akikkel ebédelt is. Megint összekapcsolódik a tekintetünk, és elhatározom, hogy követem őket. Jóval előttem mennek, de megmagyarázhatatlan módon nagyon hamar beérem őket. Nem akarom, hogy azt higgyék, hogy miattuk vagyok itt (pedig igen), ezért meg szeretném előzni őket. A volt barátom végig tudta, érezte, hogy mögöttük megyek, és most ő is ugyanolyan sebességre vált, mint én, hogy ne tudjam megelőzni. Ha lassítok, Ő is lassít. Mindannyiszor egy vonalba kerülünk egymással. Ez tetszik nekem, mert látom az érdeklődését. A bal kezembe egy nylon zacskóban egy férfi tusfürdőt tartok, Ő bele is köt, hogy csak nem a volt férjemnek vettem? Játékosan évődik velem, közben az emberek elmaradoztak mellőlünk, már csak ketten megyünk egy földúton. Egy lépéssel mögötte megyek, így lassan hátranyúl, és gyengéden megfogja a kezem. Egy pillanatra nagyon jól eső, ismerős érzés, de én hirtelen kétségbe esem, és kirántom a kezem az övéből. Kétségbe esésem oka az, hogy úgy érzem, minden hiábavaló volt. Hiába valónak érzem a szakításunk utáni kétségbeesett elszakadási kísérletet. Állandóan az jár a fejembe, hogy hiábavaló volt! A kézfogás miatt elemi erővel tőr fel újra belőlem az Ő hiánya, az együvé tartozás érzése.
Felébredek, és halkan sírdogálok. Csalódtam magamban, mert azt hittem, már régen túl vagyok ezen. És a hétköznapokban tökéletesen el is vagyok nélküle. Miért kavarja fel a nemlétező érzéseimet (azt hittem, már nincsenek) újra ez az álom?
Köszönöm, hogy feltártad előttem, hogy édesanyám miért pont akkor álmodta ezt a megrázó dolgot, amikor az a konstelláció fennállt! Nagyon érdekes!
Szeretettel: Szissy
Válasz: Kedves Szissy,
nagyon intenzív álmodó képességgel rendelkezel, és ez nagyon örvendetes, de anyukád álmát elnézve, talán családi vonás? :)
Köszönöm, hogy újabb álmodat osztottad meg velünk. Elég árulkodó ez is, én arra gondolok, hogy ebben az időszakban magányos voltál, kifejezetten a férfi energiák hiányát érezhetted, ezért jelenik meg nem csak a volt barát, de pl egy férfi tusfürdő is. Az álom végén, ami írsz, abban szinte minden benne van: hiányzik neked az együvé tartozás érzése! Azt gondolom, hogy a barátod az álmodban nem egyszerűen önmagát, vagy a vele való kapcsolatot jelentette, hanem egy alapvető szimbólumát a társ hiányának az életedben. Ezért álmodtad vissza őt, hiszen legutóbb éppen vele élted meg azt, ami akkor az életedből hiányzott. Ha meg legutóbb Töhötöm lett volna a párod, akkor Töhötömmel álmodtál volna :) No de félre a tréfát.. persze, benne lehet az is, hogy ő még mélyen benned volt, és az álom, a teljesebb érzelmi gyógyulás érdekében, újra visszahozta őt neked, ha csak álom szinten is, de újra szembe kellett nézned azzal, hogy mi lakik még benned, hiszen ahhoz, hogy meggyógyuljon a lelked, teljes nagytakarításra van szükség.
Mint azt eddig is tapasztaltad, és minden kedves olvasó láthatta, érdemes segítségül hívni az asztrológiát (konkrétan az Efemeridát, vagy egy számítógépes csillagászati programot) az álmok értelmezéséhez, és megnézni, hogy az adott időben mi zajlott éppen az égen. Az is fontos, hogy mindez hogyan kapcsolódott a személyes születési képlethez. Február 25-én éjjel a Nap és a Hold együttállása által a lelked felfényesülése teremtődhetett meg, és rálátást kaptál a lelkedre az álmaidon keresztül. A Hold és a Szaturnusz fényszöge segíthetett a lelki falak átlépésében is. Nagyon sok égitest a Vízöntő jel alatt járt, ez is a belső megtisztulásunkat segítette.
Szeretettel: Anna |
Szia Kedves Anna, üdv Mindenkinek!
Hoztam egy friss álmot (ma hajnali):
Egy nagy fehér sátorban vagyok, amolyan átmeneti szállás, amiket természeti katasztrófák után szoktak felállítani...körülnézek és egyszer csak megpillantok egy nagyon csöpp babát egy pelenkázóasztal szerűségen; pár napos csecsemő, rettentően sír. Mellette a tápszeres készlet, meg tudnám etetni. De eszembe jut, h ez a baba rám van bízva, mármint h nem én szültem, de már az enyém; s megpróbálom megszoptatni. Magamhoz ölelem és megnyugszik, próbál szopizni, de persze nincs mit. Átsuhan az agyamon, h azért ezt még megpróbáljuk párszor, mert tudom, h beindulhat a tejelválasztás; de mivel tudom, h éhes, megetetem tápszerrel. És itt vége lett az álomnak.
Válasz: Kedves Andrea!
Nagyon szép álom :) Valami elindult már az életedben, egyre feljebb emelkedsz, de azért a könnyebbik oldalát fogod meg a dolgoknak, ezen kell már csak változtatni. Bátran vedd el az Élettől, ami kell neked, és ne félj semmitől, menj szembe a félelmeiddel!
A baba egy új életszakasz kezdetét szokta jelenteni az álmainkban, a saját megújulásunkat. Mivel előtte katasztrófa volt álmodban, ebből arra gondolok, hogy nemrég nagy vihar volt benned, talán túlestél valamilyen érzelmi válságon, de a fehér szín már a letisztulás jele. Kicsit talán még sajnálod magad, de már elég erős vagy ahhoz, hogy új életet kezdj! A szoptatás, az anyatej rendkívül jó jel, a Tejút analógiája, márpedig a Tejútról kapjuk a legmagasabb szintű, felemelő energiákat, ezek által emelkedhetünk felül a jó és a rossz körforgásán! A magas szintű energiákat, a felemelkedést azonban fel is kell vállalni! Ezt is üzeni az álmod: ne elégedj meg mindig a könnyebbik úttal, mert nem az visz előre, bátran menj bele az Élet sűrűjébe, vállald fel a feladatokat és a magasabb életminőséget! Így emelkedsz egyre feljebb.
Szeretettel: Anna |
Sziasztok. Uj vagyok itt, de egy olyan érdekes álmom volt, amire nem találok magyarázatot és örültem, hogy a "véletlen" erre a honlapra sodort. Álmomban aludtam és arra ébredtem, hogy ahogy feküdtem mellettem egy lelógófülü kiskutya ugatott vékony hangon és azt mondta, hogy menj. Abba a pillanatban felébredtem és felkeltem és elindultam. A másik szobában jöttem rá, hogy hová is megyek. Én nem tudom, hogy mit jelenthet ez. De olyan fura
Válasz: Kedves Judit,
én azt emelném ki az álmodból, hogy több BIZALOMMAL kell lenned az Élet, és önmagad iránt is, akkor minden szépen alakulhat nálad. Az, hogy "menned kell" nem csak gyakorlati értelemben veendő, talán egy belső elhatározásra is utalhat, egyszerűen menj neki az Életnek, vágj bele a dolgokba, indulj el! Az álmodnek ez még mindig csak felületes megfejtése, a lényegi, mélyebb üzenetet csak te tudhatod - gondolkozz el azon, mit jelent NEKED a kutya, a fül, a vékony hang, az ugatás, a "menj", stb. Vesd össze azzal, ami itt és most történik veled-benned! - így találod meg a választ.
Szeretettel: Anna |
Kedves Anna!
Ezt az álmot anyukám 2009. február 5-én éjszaka álmodta.
Szeretettel: Szissy
Válasz: No, akkor hoppá :) Rendkívül érdekes álom, rendkívül különleges bolygóállás alatt! Ezen a napon volt egzakt az értékeket őrző, a lelki falaink átlépésében segítő, karmát is mutató Szaturnusz, és a megtisztulást, a felszabadulást, a belső forradalmat szimbolizáló Uránusz szembenállása! Egy kis múlt-idéző a Csillagbölcseletről: http://csillagbolcselet.hu/2009/02/ |
Kedves Anna!
Azért írok mert párhonapja van egy vissza térő álmom, ami már napközben sem hagy nyugodni és folyton csak ez jár a fejemben.
Azt álmodom, hogy a bal kezemen elindul egy piros csík ,ami ha eléri a szívemet meghalok. A közelemben vannak a szüleim és én rohanok hozzájuk, hogy segítsenek, de hol egyik hol másik kinevet, vagy valami más dolguk akad és nem segítenek. Többnyire mindig felriadok mielőtt meghalnék.
Mikor legelőször almodtam, már el is bucsuztam tőlük, s mikor egy könnyed érzés fogot el hirtelen felébredtem. Legutoljára az anyukám volt az, aki nem akart segíteni vagyis elindult velem az orvos vagy korházba,de utközben eszébe jutott, hogy valami dolga van és megkért, hogy onnantol biciklivel menjek tovább, én ugy is tettem, utközben találkoztam a gyerekkori legjobb barátnőmmel, akivel már régen nem beszéltem (de egyébként a szomszédom is)és ő mondta, hogy elkisér.Oda is értünk, egy idős ur volt az orvos, aki tudta nevemet ,én csodálkoztam is mert még soha nem láttam, azt mondta, hogy igyak meg egy üveg savanyuuborka levét, ugy tettem és meggyógyultam.
Köszönettel:
Wewe
Válasz: Kedves Wewe!
Komoly jelentéssel bíró álom :) A visszatérés mutatja, hogy egy folyamatosan fennálló lelki dolgot kell megoldanod önmagaddal. A megoldást már mutatja az álom, és ha megfigyeled, hogyan változnak, alakulnak az események az álmodban, akkor párhuzamot vonhatsz a valóságban zajló eseményekkel is. Az nagyszerű, hogy már megjelent a gyógyulás is az álmodban.
Egyáltalán nem kell megijedned tőle, hiszen a piros csík, a szív, a halál mind szimbólum, ami üzenni akar neked valamit. A vérrel tudok párhuzamot vonni, ez a Mars analógiája, csakúgy, mint a piros szín. A Mars a szellemi irányítás, tehát fontos üzenet, hogy tudnod kell, az életedet te magad tartod kézben, te irányítod, mégpedig aszerint, hogy milyen gondolatokat teremtesz! Az életed, és önmagad tudatos irányításával tudod megoldani a fennálló problémákat.
A szív a szeretet, mégpedig feltételek nélkül. Ő tartja Életben az embert. Minden szimbólumot összevetve, azt gondolom, hogy egy nagyon mély, belső átváltozáson mehetsz most keresztül. Meglehet, hogy a külvilágból, más emberek felől olyan hatások érnek, amelyek megpróbálnak eltéríteni az utadról, félelmet keltenek benned, befolyásolnak. Ám neked éppen az a feladatod, hogy túllépj ezen, elhagyd a kívülről jövő befolyásolhatóságot, és akaraterős, öntudatos személyiséggé válj. Bármilyen feladattal találkozol az életed során, tudnod kell azt is, hogy nincs szükséged külső segítségre, minden energiát, minden eszközt megkaptál ahhoz, hogy önerőből megoldást találj.
Szeretettel: Anna |
Kedves Anna!
Régóta álmodom ugyanazzal a személlyel, méghozzá egy általános iskolai osztálytársammal, akivel romantikus szálak is összefűztek minket pár évig, de sohasem volt kapcsolatunk, mondhatni plátói, de mindketten tudtuk. Azóta ez a szerelem barátsággá alakult, mindkettőnknek voltak/vannak kapcsolatai, és nem érzem, hogy különösebb érzelem fűzne hozzá, azon kívül, hogy mindig fontos lesz számomra, és ez oda-vissza működik. Mégis évek óta nagyon sokat álmodom vele, még ha nem is beszélünk sokáig, akkor is felbukkan az álmaimban, és nem értem, hogyan lehetséges ez.
Köszönettel:
Lili
Válasz: Kedves Lili!
A helyzet, amiről írsz, elég gyakori eset, magam is túlestem rajt, így tapasztalatként tudok írni róla. Az álmod véleményem szerint, nem konkrétan erről a személyről szól, hanem arról, amit ez a fajta kapcsolat tanít neked! Ezeket az érzéseket dolgozod fel vele.
Ha egy nő életében megjelenik a szerelem, az nagyon kellemes érzés, de kérdéses, hogy mi történik meg a gyakorlatban? Javaslom, ne csak az álmaidban éld meg az érzéseidet - talán az álmaid is ezt sugallják - hanem arra figyelj, mi az, ami ténylegesen megvalósul, hiszen te is azt szeretnéd, hogy ne álmodozz, hanem élj meg egy ilyen szép kapcsolatot.
Szeretettel: Anna |
Kedves Anna!
Köszönöm szépen, hogy időt szakítottál az álmom elemzésére. Most az édesanyám álmát szeretném leírni neked, ami rendkívüli módon megviselte, utána napokig a hatása alatt volt. Amikor elmesélte nekem, mindketten végig sírtuk az álmát.
2009. február 5.
Egy koncentrációs tábor- félében (lágerben) találta magát anyukám a gyerekkori barátnőjével együtt. Csupán 12-13 évesek lehettek, csenevész sovány kislányok. Szinte állandó szürkület volt és szakadt a hó. Rettenetesen fáztak, és rengeteget éheztek. Dolgoztatták őket: hatalmas zsákokba kellett csupasz kézzel összeszedni a földről, a hó alól a morzsolt kukoricát. Az ujjaik vége véresre, sebesre fagyott, a szájuk kicserepesedett, és az is vérzett. Naponta 10 zsákkal kellett teljesíteniük, csak akkor kaptak aznap enni. Az első nap sikerült, de többször éheztek, mint enni kaptak. Fizikailag teljesen legyengültek, de ha csak egy percre is megálltak, ütötték-verték őket. Az egész testük kék-zöld folt volt. És amit még nagyon nehéz volt elviselniük, hogy egész végig ugyanabban a ruhában kellett legyenek, mosdatlanul, koszosan, büdösen. Egymást taposta az a sok szerencsétlen ember, gyerek, akiket ott dolgoztattak. Nagyon furcsa volt, hogy egyetlen szót sem szóltak egymáshoz, egyáltalán nem beszéltek. Szinte végig sírták a napot. A nap végén egymás hegyén-hátán aludtak, összebújva, hogy valamennyire melegítsék egymást. Három hét telt el így, amikor egy este odalépett édesanyámhoz egy férfi résnyire felemelte az arcát takaró rongyot, és odasúgta neki: \\\" Később visszajövök értetek. Itt maradjatok!\\\" (Ezt a férfit anyukám már gyermekkor óta nem látta, tudatosan már el is felejtkezett róla. Valójában már nagyon régen meghalt). Később vissza is ment értük, hátul a ruhájuknál fogva elvonszolta őket egy szekérig. Ráfektette őket, és rájuk parancsolt, hogy most aztán egy szót se! (Nem azért, mintha addig beszéltek volna!). Majd szénával rakta meg a szekeret, és a sorompóhoz érve így szólt az őrhöz: \\\"Viszek haza egy kis szénát. Mindjárt jövök vissza.\\\" Egy jó darabon elvitte őket, majd ezt mondta: \\\"Én tovább már nem mehetek, innen nektek kell tovább mennetek. A hó továbbra is szakadt, szinte semmit sem láttak, a szürkület állandó volt. A férfi megmutatta nekik az utat, és
rájuk parancsolt: \\\" Induljatok, és meg se álljatok, amíg be nem értek a faluba! Csak menjetek, menjetek! Bármi történjék, meg ne álljatok!\\\" Ezután egy szempillantás alatt eltűnt az ember. Ők pedig a barátnőjével együtt
nekiindultak a hóviharnak. Kint a határban bukdácsoltak, egymás ruhájába kapaszkodtak, estek és keltek. De mentek, meg nem álltak. Jó sokára valami feketéllett előttük. Szinte csak akkor néztek fel, és meglátták, hogy
elérték a falut. A barátnőék laktak közelebb, oda vonszolták el magukat előbb. Mikor a kapuba értek, anyukám összeesett. A másik lány kopogott, mire ki is jött az édesapja. Felkapta a lányát, és besietett vele a házba. Rögtön
jött is vissza, a karjaiba vette az édesanyámat, és begyalogolt vele a majorba. Anyukám végig eszméleténél volt, de megmozdulni sem bírt, olyan volt, mint egy rongybaba. Mikor a házuk elé értek, akkor fellélegzett végre.
Az őt vivő férfi bekopogott. Kiszólt a tatám: \\\"Ki az?\\\" A férfi nem szólt semmit, csak újra kopogott. A tatám újra megkérdezte: \\\"Ki van odakint?\\\" Akkor valahogyan anyukám összeszedte az erejét és megszólalt: \\\" Én vagyok az
édesapám, Marika!\\\" Ezt kétszer mondta el, és itt zokogva felébredt anyu. Teljesen ledöbbent, mert minden csupa könny volt! A valóságban is végig sírhatta az álmát. Az suhant át a fején: \\\"Megeredtek a könnycsatornák.\\\" De szinte rögtön vissza is aludt, és az álom ugyanonnan folytatódott. Kinyílt az ajtó, és tata jött ki rajta. A férfi ennyit mondott: \\\"Hazahoztam a kislányt, de már megyek is, mert az enyém is ugyanilyen állapotban
van.\\\"Tata odaszólt Mamának, hogy hozza a teknőt, azonnal meg kell fürdetni anyut. A szülei egyfolytában kérdezgették, hogy hol volt, de anyu meg sem bírt szólalni. Nagy szeretettel vették körül, ellátták és ágyba fektették. Már minden testvére aludt, a legkisebb öccsét sem keltették fel, pedig az rendkívül hiányolta mindig. Mondták is: \\\"Majd nagyot néz reggel a kicsi, hogy itthon van Mari!\\\" Reggel aztán volt öröm, puszilgatták, ölelgették a kis
beteget. Az öccse egyfolytában mondogatta neki, hogy nagyon szereti, és kérte, hogy szólaljon már meg! Mondja már, hogy ő is szereti! De anyu nem bírt beszélni, még mozdulni is alig tudott, magas láza volt. Nagyon sokszor
megkérdezték, hogy hol volt? Később Anyu megpróbálta leírni, de nagyon keservesen ment, mert a kezei csupa sebesek voltak. És akkor is csak annyit írt: \\\"Nem tudom!\\\" Később jött az orvos, megvizsgálta, és megállapította, hogy tüdőgyulladást kapott. Kérte, hogy legyenek türelmesek vele, mert óriási sokk érte. Alig bírt enni, és a gyógyszert is alig bírta lenyelni. De a családja egy percre sem hagyta magára. A kisöccse továbbra is mellette volt, simogatta az arcát és egyfolytában hajtogatta: \\\"Nagyon szeretlek, Mari!\\\" \\\"Mondjad már, hogy te is szeretsz engem!\\\" Ő csak két nap múlva tudta végre kimondani nagy nehezen: \\\"Én is szeretlek!\\\" A kisfiú boldogan szaladt ki a többiekhez, és újságolta a nagy hírt. Mindenki beszaladt hozzá, és nagyon örültek a javulásnak.
Tudom, hosszúra sikerült ez az írásom, de az édesanyám nagyon aprólékosan emlékezett mindenre.
Előre is köszönöm a segítségedet!
Szeretettel: Szissy
Válasz: Kedves Szissy,
ez az a helyzet, amikor nem tudok mit hozzáfűzni az álomhoz. Valóban hihetetlen, amit az édesanyád megélt, olyannyira életszerű, hogy nem hinném, hogy egyszerű álom lenne. Előző életből hozott töredékek, élmények lehetnek benn, de ha azt kéred, hogy önmagában elemezzem, akkor azt mondom, hogy anyukád ebben az időben hatalmas korszakváltáson eshetett keresztül, amikor a régen eltemetett gyermeki énje végre felszínre került, a lelke kinyílt, felengedett, és újra "élni kezdett"!
Érdekes lenne az elemzése, elárulod, mikor álmodta ezt, melyik nap?
Szeretettel: Anna |
Kedves Anna!
Nagyon szépen köszönöm az álmom megfejtését! Fantasztikus, hogy mennyire tisztán láttad belőle azt, hogy valószínűleg már nagyjából fel tudtam dolgozni addigra a lelki bánatomat. Én meg végig azt hittem, hogy az egész a nagybátyjámról szólt!
Életem legnagyobb szerelmével szakítottunk még 2007. novemberében (éppen a születésnapomon), így a 2008-as évem végig a lassú gyógyulásomról szólt. Rendkívül megszenvedtem, de tudtam, hogy el kell engedjem. Ő volt a gyermekkori szerelmem is (akkor 7 évet, most pedig 5 és fél évet voltunk együtt), így már másodjára kellett Őt elveszítenem. Sok mindent kipróbáltam: angyalok segítségét kértem, bach virág terápián vettem részt, az asztrológiát hívtam segítségül, sőt! visszautaztam pár előző életembe. Rengeteg segítséget kaptam, és három olyan életet is találtam, ahol kapcsolatban voltam Vele. Mostani kapcsolatunk is karmikus volt, a bolygók igazat mondanak. Köszönöm, hogy leírtad nekem a karácsonyi bolygóállásokat, rendkívül érdekel ugyanis az asztrológia.
Egy időben rengeteget álmodtam Vele, most már sokkal ritkábban. Egyet mégis leírok, mert ez már teljesen más volt, mint az előzőek. (Az igazság az, hogy még mindig neheztelek rá. Nem azért, mert elhagyott, hanem azért ahogyan tette. Még sok a sérelmem).
2009. Január eleje:
(Elalvás előtt sokat gondolkodtam a régi kapcsolatomról, és nagyon dühös voltam a volt barátomra). Úgy érzem, szinte egész éjszaka vele voltam álmomban, de csak pár pillanat világosodott meg előttem: Sokan futottunk egy utcán, én legelöl (de mindenképpen az élen). Hátranéztem, és láttam, hogy a volt barátom is nagyon szalad, de le volt maradva tőlem. Megálltam, és bevártam. Egyszerűen úgy megsajnáltam. Még álmomban is eszembe volt, hogy mennyire dühös vagyok rá, ennek ellenére akkor és ott csak sajnálatot éreztem iránta.
Pár napra rá egy másik álmomban azt látom, hogy újra együtt állunk az utcán. Csupán csak kezeket látok (inkább női kezek), egyre több kéz, amik egyre nagyobb intenzitással elkezdik ütni a volt barátomat. Főleg a fejét, amely most mintha teljesen kopasz lenne. Nagyon sír, panaszkodik nekem, ezúttal nyíltan az arcomba néz. Most még jobban megsajnálom (kizárólag csak sajnálat), átölelem (lerogyik, ezért elérem a fejét), és a kezeimmel, sőt a testemmel védem a verekedő kezektől. Abban a pillanatban úgy érzem, azért menekül hozzám, mert nálam mindig menedéket talál.
Köszönöm szépen! Szissy
Válasz: Kedves Szissy,
csodálom erődet és kitartásodat, csak így tovább az életben! Bizony, nem könnyű az elengedés megtanulása, de a teljességünk érdekében ez szükséges. Látod, az álmaidon keresztül is egyértelműen érezhető, hogy képes vagy felülemelkedni a tudatos Éned ítélkezésén, és magasabb szintről látni azt, ami veled történik-történt. Végül is, ezek szerint, a vele való kapcsolat, és az ő elengedése is sorsszerű volt, ha ez az út, akkor meg kellett élned, és tovább kellett lépned.
Szeretettel: Anna |
Kedves Anna!
Meglehetősen furcsát és ijesztőt álmodtam... Még mindig a rosszullét kerülget tőle. Egy házban tart fogva valaki, aki meg akar ölni engem. Több ember is van ott, köztük édesanyám. Odaállít engem (bár lehet,hogy másokat is?) az ajtófélfához, és leüt finoman, de nem lesz semmi bajom. Ő azt hiszi, ettől meghalunk. Amúgy előtte, mielőtt leütött volna, szólt egy ember, hogy üssön le minket, de persze ő tudta, hogy így nem fogunk meghalni. Szóval leütött, mire én elterültem a földön, és halottnak tettettem magam. Mindenfélét csinált rajtam, levetkőztetett, simogatta a testemet. Akaratlanul is, de összerándultam, amit kissé furcsállt, de szerencsére nem fogott gyanút. Aztán filmet kezdtek el nézni. Én a sarokban feküdtem, és néztem ki a faltól falig érő ablakon. Kint esett az eső, és volt egy buszmegálló, meg egy zebra, mentek haza az emberek. Édesanyám odajött hozzám, és súgott valamit, de már nem emlékszem rá, hogy mit. Én fogtam magam, és gyorsan fölpattantam, hogy kiszökjek. Észrevette az alak, és mondta, hogy úgysem sikerül, én azonban kimentem az előszobába, ahol volt egy hűtő, aminek a tetején rengeteg kulcscsomó hevert. Levettem egyet, de nem nyílt a zár. Viszont a 2. kulccsal sikerült kinyitnom. El sem hittem, hogy van ekkora szerencsém. Bezártam őket kívülről, és szaladni kezdtem... Eleinte kóvályogtam, és volt valami mocsár is, amibe beleestem, és elkezdtem süllyedni, de jött egy fiú és egy lány, akik kihúztak belőle. Egy buszmegállóba mentem, és hívni kezdtem a rendőrséget. De nem tudtam, mi a számuk! Ezért fölhívtam a 112-t, ahol is közölték, hogy bunkó vagyok, és nem kapcsolják. Aztán hívtam apámékat (amúgy elváltak a szüleim), akik mondták, hogy ott köröznek autóval és figyelnek... Amúgy nagyon nehezen értem el őket, nem találtam a telefonkönyvben a számukat, vagyis, megvolt, de összevissza ugrándozott. Közben rettegtem, hogy elkapnak engem... Jött egy busz, azt hiszem 89-es, és én fölszálltam rá, noha azt sem tudtam, hová megy. Elindult. Ki volt téve egy tábla. Sok megállója volt, az egyik nagyon hosszú (az 1 és a 2.), a többi rövidebb. Este volt, sötét, esett az eső, fújt a szél, eléggé félelmetes, lakatlan helyeken mentünk keresztül, még világítás sem volt. Fölhívtam újra apáékat, mondták, hogy a busz Érdre megy. (még sohasem voltam ott). De én nem akartam odamenni, és leszálltam mindjárt a következő megállónál, egy kis falucskánál, ahol volt egy temető. Erdő vette körül. A sírok ugyanolyanok voltak, mindegyiken ugyanolyan narancssárga virágokkal. Noha alapból én szeretem a temetőket, rossz érzéssel töltött el. Én elmentem mellette, egy keskeny kis úton, melyen más még nem igazán járt, és fölmentem valami dombra. Ott hívtam apáékat, édesapám felesége vette föl. Elkezdtem neki mondani mi történt velem, mire ő félbeszakított, és közölte, hogy „Tudom”. Na, erre totál kiakadtam, és hisztérikusan hajtogattam a telefonba, hogy „mégis honnan tudod”, de csak a csend volt a felelet... Pedig még mindig ott volt a kagyló végén. (És mintha az lett volna, hogy majd eljönnek értem, és kimenekítenek?)
Na, itt ébredtem föl, egész testemben remegtem, folyt a víz rólam...
Előre is köszönöm a segítségét!
Tisztelettel: Dalma
Válasz: Kedves Dalma,
bizony, érdekes az álmod, és sokat mondó, javaslom, keress meg e-mailben, részletes elemzésért, a következő címen: szovomuhely@gmail.com
Nem kell megijedned tőle, hiszen ez az álom üzenet neked, éppen azért igyekeztél vele sokkolni magad, hogy végre felhívd a figyelmedet valamire, ami fontos neked.
Szeretettel: Anna |
Kedves Krisztina,
az álmok elemzésének lényege annyi csupán, hogy az ember átvitt értelemben önmagára vetíti vissza, hiszen arról szól, ami bennünk zajlik. A víz mindig az érzelmek szimbóluma. El kell gondolkodni azon, hogy mi zajlik most az érzelmi életében, miért van "beázás", erről szól az álom. A fekete szín az átváltozás, a megújulás színe. Ennyiből sajnos nehéz lenne többet kihozni.
Szeretettel: Anna |
Kedves Anna!
Azt álmodtam, hogy beáztunk a fenti szomszéd miatt (már korábban volt ilyen). Most rengeteg víz folyt be, a tapétára. A férjem ott állt, fekete ruhában, s ő is csuromvizes lett. Pánikhelyzet alakult ki, értesíteni kellett a fenti szomszédot. Mindenki ideges volt. De hogy mi történt utána, elhárítódott-e a dolgot, vagy hogy oldódott meg, nem emlékszem, illetve utána felébredtem.
Köszönöm válaszát.
üdv.
Krisztina |
Kedves Anna!
2008. december 24-én hajnalra álmodtam:
Egy üvegfalú kabinban vagyok. A ruhám fehér, és van mellettem még 1-2 segítőtárs. Mintha valamilyen őr lennék, akinek a feladata a gondoskodás. Nagyon furcsa az egész. Ott van a 22 éve meghalt nagybátyjám is, aki valamiért nagyon ki van borulva. Fel van háborodva és sírva panaszkodik. Csak mondja, és mondja, de sajnos nem emlékszem a szavaira. Ez viszont határozottan megmaradt bennem:”Még mindig nagyon fáj. Meddig tart még ez a szenvedés?” - kérdezi tőlem. Mi „ápolók” nem tudunk mit tenni, de arra a döntésre jutunk, hogy a nagybátyjámnak le kell feküdnie, hiszen ezáltal szabadulhat meg a szenvedésétől. (Ez valahogy természetes). Az üvegfalú kabin oldalából egy ágy emelkedik ki legfelül (az az ő helye – így érzem), és ő szó nélkül befekszik oda. Mindannyian tudjuk, hogy ezt kell tennie. Eszembe jut, hogy amíg élt is sokat szenvedett a betegsége miatt, de arra gondolok, hogy kb. 1 óra hossza múlva túl lesz a mostani fájdalmán is. Újra meghal, vagy valami ilyesmi.
Vajon mit jelenthet az álmom? Hogyan segíthetnék neki?
Válasz: Kedves Szissy!
Nagyon érdekes az álmod (mintha egy másik dimenzióban játszódna), de még érdekesebb lenne tudni, hogy tavaly Karácsony táján mi is zajlott le benned. Én elsőre arra gondolnék, hogy az álom felhívta figyelmedet arra, hogy ne szenvedj már többet, elég volt, inkább pihenj egy kicsit. Te magad, mint lélekben erős, tudatos személyiség jelensz meg, talán a Felettes Éned képviselteti magát, aki segítő üzenetet hozott el számodra. A fehér szín is beszédes, letisztultságot mutat benned, talán már tudtad a megoldást arra a problémára, ami ez idő tájt felmerült - az álom egésze ezt mutatja - csak még el kellett hagynod azt a részedet, amelyik önmagát sajnálta. Le kellett talán dolgoznod valamilyen lelki sérelmet?
Érdekes kozmikus helyzet volt egyébként e napon, nem véletlen, hogy fontos álomüzenetet kaptál. A Merkúr, mint az üzenetek közvetítője, az égi tanításokat hozó Nyilas alatt járt, a Vénusz (érzelmi élet) a Bak-Vízöntő átfedésénél a sorsfeladat felvállalása általi tisztulni kezdést jelezte, az Uránusz pedig, aki maga is a karmatisztítás bolygója, a Vízöntő végén járt, a jövőbeni boldogságért való megtisztuláshoz hozott üzeneteket. E három planéta energiái ezen a napon összekapcsolódott (Merkúr-Uránusz szextil, és mindkét bolygó félszextilben a Vénusszal) - tehát a megtisztulás égi üzenetei az érzelmi életed kiteljesítéséről szólhattak!
Szeretettel: Anna |
Egy kis ajánló, az "Érdekes történetek, álmok" rovatból:
Álmok, és jelentéseik
X. Y. álma - Álmomban az udvaron voltam, és állatokkal játszottam. Egyszer csak megláttam, hogy egy aranyos kisnyúl kibújik a kerítés alól, és felvettem, megsimogattam. Az volt a furcsa, hogy rózsaszín foltok voltak rajt! Aztán jött két oroszlán, és nekünk menekülni kellett, mert üldözni kezdtek bennünket. Féltettem a kisnyulat, nehogy elkapják az oroszlánok. Eszembe jutott, hogy el kéne jutnunk a padlásig, ott biztonságban lennénk! De sajnos a padláshoz vezető úton több akadály is volt, több kerítésen kellett átmenni.
Az álom az álmodó belső küzdelmét jelenti, egy szerelemmel kapcsolatban. A nyúl az álmodó egyik énje, az oroszlán a másik, és e kettő küzd egymással. Az álmodó nemrég kezdett új kapcsolatba, és ez az álmodó részéről ugyan szerelmet hozott, de a párja részéről az érzelmek még kialakulatlanok. Az álmodónak nagy szüksége van arra, hogy képes legyen tudatosan irányítani önmagát, és uralni az érzelmeit, hiszen a kapcsolat nem biztos, hogy hosszú távú lesz, bármikor véget érhet, és ez az ámodó részéről fájdalommal járhat. A nyúl az álmodó érzékeny, félénk, sebezhető oldalát jelképezi, a rózsaszín foltok egyértelműen a már megjelenő érzelmekre utalnak (rózsaszín szín a szívcsakrában a szerelem színe), az oroszlán, akárcsak az asztrológiában is, az önuralom, az ösztönök irányítása, az önirányítás képességének szimbóluma, a padlás pedig a ház legfelső szintjeként a szellem szintjét, azaz a tudatosságot jelképezi - ez a tudatosság, a gondolatainak megfelelő irányítása, kézben tartása mentheti meg a csalódástól! Az oroszlánok üldözik a nyulat - az érzelmeket nem szabad hagyni, hogy eluralkodjanak, önirányításra kell törekedni! A padlásig - azaz a tudatosságig - sok belső akadályt kell legyőzni, szellemi önirányításra kell törekedni, de ez kellő akarattal sikerülhet.
|
Kedves Anna!
Nagyon sokat álmodok egy fiúval, ő már régóta tetszik nem is kicsit ezt szerintem ő is tudja :)
Azt álmodtam hogy egy osztályterembe voltunk (nem tudom hogy amikor én 11.-es vagyok ő meg 10.-es) és csak ő, a haverja, a batánőm és én voltunk egy terembe. Ő meg a haverja ült a padba mi meg a pad előtt álltunk és egyszer csak megbökött. Nagyon izgultam :) és ott volt egy dátum 2009.05.??. - 2009.05.??. ha jól emlékszem a hónapra, a napokra már nem emlékszem é skérdezte hogy milyen nap volt akkor és a következő nap. Nem tudtam megmondani meg nagyon zavarba is voltam :) erre aranyosan megszólalt hogy akkor megnézi a mobiljába :) utánna arra emlékszem hogy kinyitotta a füzetét és tele volt írásokkal de nem tudtam elolvasni meg ilyen graffitis, tegelések voltak kicsit szinesek is voltak és mondtuk a barátnőmmel hogy milyen jók..beszélgettünk még de nem emlékszem nagyon...:S a vége az volt hogy a barátnőmet átöleltem a boldogságtól ő meg visszaölelt :)
Olyan boldog voltam hogy megszólított, sokszor álmodok vele és mindig olyann kedves és aranyos :)
Csak a felkeléskor jön a csalódás hogy ez meg sem történt :)
Mit jelent ez az álom?
Köszönöm :)
Válasz: Kedves Álmodó :)
Úgy gondolom, az álmod azt jelenti, hogy nem csak álmodoznod kell, hanem cselekedni is. Kitűnő esélyeket kapsz arra, hogy kommunikálhass a fiúval, és ha ezt ki is használod, akkor kellemes következményekre lehet kilátás. De ezért neked kell tenned! Sokat tanít neked ez a kapcsolat, lásd meg ezeket a tanításokat!
Szeretettel: Anna |
Szia Anna!
Köszönöm, hogy válaszoltál, bár elég vegyesek bennem a dolgok vele kapcsolatban. Azt tudom, hogy nagyon sajnálom, hogy életében nem találkoztunk. De remélem, hogy a fia nem akarja megint fekavarni az életünket, másik nőt választott 3 idegen gyerekkel. Nekünk nincs szükségünk rá vagy hozzá hasonlóra. Remélem, megértetek engem.
További szép estét neked és az olvasóidnak!
Petra
Válasz: No, így megy az álomelemezgetés :) Leírod, végiggondolod, mit jelent neked az, akit vagy amit láttál! Lehetséges, hogy ez visz közelebb a megoldáshoz.
Egyébként a volt férjeddel kapcsolatban - ne ítéld el őt, hiszen ezek szerint, neki ez az útja. Mi, emberek nem ítélkezhetünk, mostanában pedig főleg nem, hiszen eljött az ideje annak, hogy végképp túllépjük az egónk határait, és megértsük: minden és mindenki Egy!
bővebben: http://csillagbolcselet.hu/2009/05/szeresd-magad-a-lelked-legmelyeig/
|
Csak bekukkantottam, és örömmel látom, h ismét felpezsdült itt az élet. 
Az elmúlt időszakban meghoztam a döntéseimet, amiket már korábban meg kellett volna hoznom. Magam se gondoltam, h ennyire fontos dolog ez, de már érzem. Végülis nem titok: 2 pasi között hezitáltam, s érzem a szívemmel, h jól döntöttem, h a (régi) Páromat választottam. Köszönöm a segítséget!
A legjobbakat kívánom Mindenkinek!
2009.01.30 17:25 Anna „Hát igen, nem könnyű bátornak lenni én is gyakran figyelmeztetem magam erre. Van egy szép régi mondás, amit ebben az esetben elő szoktam venni: "A bátorság nem a félelem hiánya, hanem annak a felismerése, hogy létezik valami, ami még a félelemnél is fontosabb!" És emellett, persze, gondolni kell arra is, hogy ha mi magunk sokáig tétovázunk egy lépéssel, akkor a másik karmikus útján is elálljuk az utat.. :)” |
[625-606] [605-586] [585-566] [565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
