Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Menü
 
Szövés
 
Böngésző
 
Referenciák

Szőttesek és gyöngyékszerek- a tradíció jegyében

 

  Tovább élő üzenet címmel nyílt kiállítás Frallerné Zentai Anna szövőnő és Füstös Zsuzsi gyöngyékszer- készítő fiatal tapolcai kézművesek munkáiból  a Városi Művelődési Központban.

A programot szintén egy ifjú tehetség- ifj. Román János, a Járdányi Pál Zeneiskola növendékének- hegedűjátéka nyitotta, majd Dr. Somogyi Győző képzőművész méltatta a két tehetséges fiatal alkotó műveit.
„- Örvendetes, hogy ezt a hagyományt, láncszemet amely az első ősember barlangrajzától napjainkig húzódik, a mai fiatal művészek- köztük Zsuzsi és Anna- tudatosan vállalják föl. Ezt hűen tükrözik a munkák körül olvasható versidézetek, valamint a kiállítás precíz megtervezése és berendezése is. A klasszikus európai és a magyar művészeti tradíciók felvállalásáról, műveléséről és folytatásáról van szó jelen esetben.

Mindkét alkotó női művészetet művel. A nőiség egy sokkal magasabb és olykor szélesebb horizont, mint amilyet egy férfi valaha is bejárhat.”

Ezután kiemelte fontos női vonásként a gyakorlatiasságot- a kiállított alkotások hétköznapi használatra készültek. Méltatta a két kiállító profizmusát.

Frallerné Zentai Anna merész színhasználatát, valamint a népi hagyományok visszatükröződését, a székely festékes szövés formavilágát láthatják a szőttesekben. Hűséges maradt a természetes anyagokhoz. Tíz esztendeje végezte el Zalaegerszegen a kézműves szakiskola szőnyegszövő szakát.


 Füstös Zsuzsi ékszereiből a kiállítást megnyitó képzőművész a hihetetlen precizitást és szakmai felkészültséget hangsúlyozta. Példaként említette a nyaklánccal ékesített, illetve „felöltöztetett” mécsesüveget, amely egyedinek mondható a kategóriájában. Kb. öt éve hódol kedvenc időtöltésének, 2 és fél éves fiával együtt munkálkodik. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi karán utolsó éves hallgató, szociológia- esztétika szakon.
Végül mindkét művésznél kiemelte a tudatos hagyomány- és jó ízlés követését, ugyanis egyikőjük sem esett a mai modern divat csapdájába.

 

                                                                         

Dancs, István

2007.november 

Forrás: Tapolca Online

 

ZENTAI ANNA kézműves, szövőnő, jellemábrázoló (spirituális-asztrológiai tanácsadó)

Fonás, szövés, fonalsodrás, makramé, szövés-bemutató, játszóház vezetés.... ez mind-mind Zentai Annát jellemzi. És tovább is mehetünk, hiszen a fiatal és tehetséges Anna nem csak az anyagot varázsolja át művészeti kinccsé, nem csak a természetes anyagokhoz adja a saját értékeit, hanem az ember jellemét, álmait is megfejti, megrajzolja.
Különös ez a képesség, én azt hiszem, hiszen nem gyakran látni manapság olyat, hogy amihez nyúl az ember, az kinccsé változik, s amire odafigyel – ABBAN OLYASMIKET IS MEGLÁT, amik mellett mi egyszerűen csak elmegyünk, észre sem vesszük, fogalmunk sincs róla, hogy azok a dolgok is léteznek.
Zentai Anna reflaxációs gyógykezelést is vállal Tapolcán... Mi is ez? És miért éppen Tapolcán? Hadd meséljen nekünk minderről ő saját maga... S ha még többet szeretnél róla, megtudni, a beszélgetésünk elolvasása után látogass el Anna honlapjára is.
www.tapolcaiszovomuhely.gportal.hu

 
Hol született, hol nőtt fel, Magyarország melyik részén?

Egy gyönyörű, Balaton-felvidéki kisvárosban, Tapolcán születtem, itt nőttem fel, és jelenleg is itt élek. Pontosabban, felváltva nődögéltem Balatonmária és a szülővárosom között, mivel apai nagyszüleimnél is rengeteg időt töltöttem, és mindkét helyet otthonomnak érzem. Szerencsésnek gondolom magam, hogy ilyen szép helyeken élhetek – maga a Balaton, a környező hegyek is hozzám nőttek, és a hazámhoz is szoros lelki kapcsolat fűz.
 

Mik a legelső emlékek picinyke korából? S hogyan él Önben a szülői ház emléke? Meddig élt ott?
Talán kétéves lehettem, amikor abba a házba költözött a család, ahol felcseperedtem. Az első emlékek is ide kötnek s Balatonmáriához. Nem sokáig éltem egykeként, három fiútestvérem közül az első akkor született, amikor hat éves voltam, de már jóval ezelőtt érkezett valaki a családba, akivel nagyon szoros kötelék alakult ki köztünk. A kutyánk, Morzsi volt ő, egy fekete színű keverék. A legjobb barátom volt, vagy tán inkább a „testvérem”. Mindenhova elkísért, össze voltunk nőve. Az első emlékeim nem konkrétak, arra emlékszem csak, hogy gyermekként teljesen külön világban éltem, állandóan álmodoztam, és amikor hintáztam, abba szinte belerévültem. Morzsi olyan volt nekem, mint egy kis „szövetséges”, akinél mindig lelki menedéket leltem, ha kívülről bántás ért – ez pedig gyermekként gyakran éri az embert.

 

Járt-e bölcsibe, oviba – emlékszik-e ezekből az évekből valamire, kedvenc elfoglaltságára, játékára, huncutságokra, esetleg az ovis jelére?
Bölcsődébe nem jártam, de az ovit nagyon szerettem. Sokáig „óvónéni” akartam lenni, később pedig tanár. Huncutság? Úgy emlékszem, nem voltam „rossz kislány”, de amióta az eszemet tudom, mindig szerelmes voltam, és a régi óvó nénik még évekkel később is emlegették, hogy az egyik kisfiúval csókolóztam az ovi udvarán a gesztenyefák alatt. A jelem vízen úszó kiskacsa volt, amire nagyon büszke voltam. Anyukám saját kezűleg hímezte bele a ruháimba. A kötelező játékok abban az időben még nem érdekeltek, mint minden normális gyerek, én is azt szerettem játszani, amit éppen kitaláltam – főleg királylány voltam, uszályos ruhában, vagyis egy nagy plédbe burkolózva.

 

Milyen volt az általános iskola? Mi volt a kedvenc és utált tantárgya? Mit játszottak akkoriban a gyerekek a suliudvaron, szünetekben, nyáron a játszótereken?
Az általános iskolát nagyon nem szerettem, mert ekkor ért a legtöbb lelki sérelem. Kislányként mindig kirekesztett voltam, ha volt is egy-egy közelálló barátnőm, de a csapatokból mindig kimaradtam, nem is emlékszem közös játékokra. Mindig azt éreztem, hogy nagyon különleges ember vagyok, nem tudtam megmagyarázni, hogy miért, de éreztem, hogy nem illek be a többiek közé. Akkor voltam boldog, amikor Márián voltam, és ott az unokatestvéreimmel játszottunk. Leginkább hintázni szerettem, sétálni a faluban, a Balatonparton, és mozit nézni. Közös játékok is biztosan voltak, de nem emlékszem ilyesmire. Azt tudom, hogy nagyon szerettem virágokkal játszani, a természetben lenni. Minden nefelejcsben egy külön személyiséget láttam, és alig tudtam betelni velük.
A tantárgyak közül a „magyar” volt a kedvencem, nagyon szerettem olvasni, később írogatni, hamar megkaptam a „Jó olvasó” karszalagot. A matek egyáltalán nem ment, talán azért sem, mert sokat voltam beteg, és nagyobb tananyag maradt ki, már az alapoknál. Inkább humán beállítottságú voltam, később a biológia lett még a kedvencem, de leginkább a nyelvek. Először oroszt, majd angolt, és később franciát tanultam.

 

Mi volt a kedvenc gyermekkönyve, társasjátéka, gyűjtögetett-e szalvétát, bélyeget, kötött, horgolt, himzett?
Hajaj, de mennyire! Sok hobbim volt, a társasjátékokat nagyon szerettem, és főleg azt, ha együtt játszott a család. Rengeteget olvastam, magam is írtam meséket, költöttem verseket. A kedvenc mesekönyvem Benedek Elek népmeséi voltak, de öt évesen már kívülről fújtam a Kipkopp karácsonyát. Társasjátékunk sok volt, de azt is nagyon élveztem, amikor a nagypapámmal malmot rajzoltunk az egyik játék hátuljára, és gombokkal játszottunk rajta.
A gyűjtés a családunkban komoly hagyomány, mindenki gyűjt, vagy gyűjtött valamit, akár több dolgot is, és nem csak a gyerekek. A szalvétagyűjteményt még nagynéném kezdte el, ezután került tovább édesanyámhoz, majd hozzám. Ebben csodaszép ritkaságok is vannak, háború előtti, különleges darabok. Ezen kívül kisebb gyűjteményeim is voltak, csokipapírok, naptárak. Bélyeget nem én gyűjtöttem, hanem az apukám, úgy emlékszem legalább egy szekrénnyel volt belőle otthon, és még versenyt is nyert vele.
A kézimunkával úgy voltam, hogy a kötés, horgolás nem érdekelt, de a hímzés annál inkább. Tizenévesen szerettem bele a keresztszemesbe, a nagymamámtól kaptam egy Burda-naptárat, amely tele volt hímzésmintával, és ezt a mai napig használom. Később, a kollégiumban, az osztálytársaknak, szobatársaknak kicsi terítőket hímeztem, különféle figurákkal, mindenkinek jutott pár aranyos darab.

Mit válaszolt akkoriban a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre?
Mindig tanár akartam lenni! Sokáig fogalmam sem volt, hogy mi az, amit tanítani szeretnék, egyszerűen csak azt játszottam, hogy ülök egy asztal előtt és magyarázok a hallgatóságomnak, akik érdeklődve figyelnek. Később, a középiskola után magán nyelvórákat adtam, korrepetáltam, és jelentkeztem is magyar-francia szakra, de az Élet közbeszólt, és a főiskolára már nem jutottam el.

 

Milyen volt a tinikor? Volt-e szerelmes, szeretett-e akkoriban tanulni vagy inkább álmodozott? Kellett-e kamaszként otthon a szülőknek segíteni, s ha igen, mi mindent bízhattak Önre?
Állandóan szerelmes voltam! Nem is emlékszem olyan időszakra, amikor ne lettem volna az. Ez szinte mindig reménytelen volt, és igen, álmodoztam. Nem csak tanulás helyett, hanem mindig. Bár a suliban az eredményeim nem voltak rosszak, de különösebben jók sem, a szeretett tantárgyakból jó voltam, a többiből gyenge. Mindig éreztem, hogy vágyom a tudásra, de nem arra, amit az iskolában tanítanak. Az első, kamasz-szerelmek a nyári táborozások alatt találtak rám, kellemes emlék mindegyik.
Arra nem emlékszem, hogy otthon kellett-e segíteni, de azt tudom, hogy anyukám nem szerette, ha a konyhában lábatlankodok. Inkább a saját szobámban kellett rendet tartanom, de az is ritkán sikerült, emlékszem, egyszer még egy többhetes almacsutkát is talált az íróasztalomban, ezért nagyon szégyelltem magam. Ma már nem is értem, hogyan lehettem tiniként olyan rendetlen, mert a rend később alapelememmé vált.
Segíteni a nagyszüleimnek kellett, amikor Balatonmárián voltunk. Nem csak a ház körül, de a kertben is. Unokatestvéremmel, Violával nem fűlt a fogunk a munkához, és amikor már végképp elszakadt a húr, és nagyon haragudtak, hogy nem csinálunk semmit, akkor egy szép napon kaptuk magunkat, és kora reggel kimentünk kukoricát kapálni a kertbe. Aztán persze vártuk a dicséretet. Mivel az anyukám nem nagyon tanított főzni, pár dolgot azért a nagymamámtól eltanultam, erre is szívesen emlékszem. De azért otthon sem unatkoztunk, a palacsintasütést eleve úgy tanultam meg, hogy a magasba dobva forgattuk a palacsintát!

 

Járt-e táborozni, nyaranta brigádozni, nagyszülőkhöz vakációzni, kirándult-e nyáron, síelt-e télen, jártak-e a Balatonra szülőkkel, barátokkal?
Sokfelé jártam, mozgalmas volt az élet, de a legtöbb időt Balatonmárián töltöttem a nagyszülőknél. Minden szünetben, minden ünnepen, és néha még ezeken kívül is itt voltam, ez a hely nekem ma is egy kis „boldogság-sziget”. A legtöbb gyermekkori öröm ide fűz. Táborozni is nagyon szerettem, az általános iskola ideje alatt, négy éven keresztül Városlődre jártam, ami szintén nagyon kellemes emlék nekem. De voltak külföldi nyaralások is, rokonoknál Görögországban, és gyermektáborban Szlovákiában. Ez utóbbiban ismertem meg az első kamaszkori szerelmemet, akivel Pozsonyban, egy közös séta során jól el is tévedtünk. Síelni soha nem voltam, de nem is vágyom, inkább a napos, meleg helyeket szeretem. A görög vakáció nagy élmény volt, leginkább két dolog maradt meg bennem: az egyik a tenger átlátszó tisztasága, a másik az az érzés, amikor Szalonikiben minden egyes este összejöttek az ott élő magyarok, és együtt iszogattak, beszélgettek. Jól éreztem magam abban a közösségben.

Mikor jött a nagybetűs élet? Mi volt az első foglalkozása? Hogyan lett Önből jellemrajzoló? Mit is jelent az tulajdonképpen?
A gyermekkort követően, úgy gondolom, az első önállósodási időszak az, amikor az ember kollégiumba kerül. Én az általános iskola után Zalaegerszegre kerültem, ahol szövőnőnek tanultam egy kézműves iskolában, és ez a két év a szívem egyik csücske lett. Ezután következett a gimnázium, négy év Keszthelyen. A matek itt sem ment, nem engedtek érettségizni, ezért a negyedik évet követően hazajöttem Tapolcára, és itthon, levelezőn érettségiztem le. Talán ez volt az az időszak, amikor a felnőtté válás megtörtént, mert ekkor ismertem meg a férjemet, 1999-ben. Tapolcán, a Városi Könyvtárban kezdtem el dolgozni, kisegítőként, itt is találkoztunk. Mindig úgy gondoltam el az életemet, hogy családot alapítok, dolgozni kezdek és gyerekeket nevelek, tanulni, karriert építeni közben is lehet, de meg sem fordult a fejemben, hogy csak a tanulásra használjam az időmet. Az emberi kapcsolatokkal való foglalkozás, a családalapítás az, amit természetesnek, és értékesnek tartottam, és tartok ma is. Férjemmel közel hét évig éltünk együtt, ebből a házasságból született a kisfiunk, Benedek. Közben kereskedelmi végzettséget szereztem, tanfolyamokra jártam, francia nyelvórákat adtam, és mivel más lehetőség nem volt, a vendéglátásban is dolgoztam egy ideig. Ez volt az az időszak, amikor sok mindenben kipróbáltam magam, kerestem az utam.

Úgy gondolom, a spirituális szemléletmódba eleve beleszülettem, mert már kisgyermekként természetesnek tartottam, hogy a világ nem csak annyi, amennyit a szemünkkel látunk belőle. Éreztem dolgokat, amiket nem tudtam megmagyarázni, mert láttam, hogy mások nem értik meg, de én egyszerűen tudtam. Tudtam például azt is, hogy más vagyok, mint a többiek, mint az átlag, nehezen tudok „beállni a sorba”. Az álmaim vizsgálatával kezdődött ez az utazás, gyakran voltak jósálmaim, aztán később, tizenévesen megtaláltam anyukám fiókjában a cigánykártyát. Évek kellettek, amíg beértek a dolgok. Az asztrológiához 2002-ben kerültem közelebb, de valójában a házasságom volt az, ami elindított a lélekkutatás útján. Nagyon sokaknál látom ma is, hogy párkapcsolati problémáikra keresnek válaszokat, így kerül be az életükbe az ezotéria. A nők ösztönösen tudják, érzik, hogy a felszín mögött valami több is rejlik, hogy a kapcsolatoknak van egy láthatatlan oldala, és tudni akarják, mi is az, addig kutatnak, amíg meg nem találják. Én is így voltam ezzel. A férjem csodálatos ember, de nagyon nem illettünk össze, mindketten szenvedtünk érzelmileg, nem tudtunk igazán önmagunk lenni a másik mellett, és tudtam, ezen változtatni kell. Konkrétan azt éreztem, hogy rám még vár valami, és amíg nem változtatok a helyzeten, addig sem én, sem ő nem indulhatunk el igazán az életben. Ezért 2006-ban elváltam, és ezt nagy felszabadulásként éltem meg. A kapcsolatunk jó maradt, ami a gyermekünk miatt fontos is.
Az asztrozófiával való első találkozásom 2005 tavaszán történt, amikor Paksi Zoltán a városunkba jött előadást tartani. „Véletlenül” megláttam a plakátot, elmentem rá, és ott rögtön tudtam: vagy ezt tanulom, vagy semmit! Éreztem, hogy innen kétfelé vezet az utam: ha elkezdem az ő tanfolyamát, felfelé ível az életem, ha nem, akkor lefelé. Még az ősszel be is iratkoztam, és 2007-ben végeztem el a második évfolyamot. A tanulmányaim ma is folyamatosak. Időközben, mivel a szüleim nyitottak egy kis családi vállalkozást Balatonmárián, és itt helyet kapott egy ezoterikus stúdió, és mivel ekkor már otthon is sokan ismertek, a spirituális tanácsadás a tevékenységemmé vált. Az asztrozófiának köszönhetően, sikerült egy igazán minőségi útra rálelni az ezotérián belül. A legfőbb tanításokat mégis az Élet iskolájában kellett megszereznem emellett, és ehhez a legfontosabb időszak a 2006-tól 2008-ig tartó életszakasz volt. A saját bőrömön tapasztaltam meg, és tapasztalom ma is, hogyan működnek az égi törvények. Szerencsés vagyok abból a szempontból is, hogy csodálatos barátokat, segítőket kaptam magam mellé, akik nem csak a spiritualitásban társak, de az életemben is sokat segítettek, és ezért köszönettel tartozom nekik.

Jellemrajzoló? Nagyon jó a szóhasználat, hiszen valóban, ha az ember komolyan foglalkozik a lélekkutatással, akkor előbb-utóbb rájön, hogy szó nincs jóslásról, pedig ezzel „reklámozzák”, vagy inkább hiteltelenítik el az ezotériát. Az asztrológia is elsősorban önvizsgálatra, jellemábrázolásra való, hiszen ha önmagamat ismerem, akkor tudom igazán irányítani az életemet. Ehhez nagyon fontos, hogy képes legyek túllátni a saját egómon! Ez a lélekkutatás alapja. Nem egyszerű, de felemelő feladat, és valóban meghozza a várt eredményeket.
Az asztrológus tudja, látja, hogy minden ember egy csodálatos Univerzum. Minden jellem más és más, ezek soha nem hibák, ezek különbözőségek. Ezekre a csodákra rá kell, hogy lásson az ember, tisztában kell lennünk önmagunkkal, tudni arról, milyen erők, képességek rejlenek bennünk. Az embert a saját isteni minőségére ráébreszteni – ezt kell, hogy jelentse az asztrológia!

 

Lehet-e hinni a horoszkópokban? Manapság mindenütt találni horoszkópot, minden magazinban, weboldalakon, könyvek jelennek meg ilyesmikkel, minden hiteles Ön szerint?
Köszönöm, hogy feltette ezt a kérdést, mert erről ma, bizony, beszélnünk kell. Sajnos, az ezotériát éppúgy hamisítják, mint a történelmünket, és erről gyakran maguk az ezoterikusok sem tudnak. A cél az, hogy az ember abban a tudatban éljen, hogy létezik egy rajta kívül álló hatalom, ami képes negatívan is befolyásolni, eleve meghatározni az életét. Ez egyszerűen nem így van. Ezt a szemléletet ránk erőltették, így könnyű az embert befolyásolni, irányítani. A legfontosabb most az, hogy az ember öntudatra ébredjen! Hogy rájöjjünk arra, hogy az életünket mi irányítjuk, mi teremtjük olyanná, amilyen. Hogy a boldogság kulcsa a kezünkben van. Nincs megírva, hogy mi fog velünk történni, hogyan is lenne? A média, sajnos, tömegestől ontja belénk a szemetet, aminek az eredménye a sok talajvesztett, az önirányítás hiányától szenvedő ember. Szerencsére, én egyre többször látom, hogy valaki képes kievickélni a kátyúból, magára találni, és felemelkedni.
A fogalmakat is eleve tisztáznunk kellene, hiszen az a szó, hogy „horoszkóp”, egy ember születési képletét jelöli, ami az ég térképe, a születés pillanatára felállítva, annak helyéről nézve. Ez az ember belső térképe, a belső folyamatokat mutatja meg. A médiában horoszkópként nevezett írások inkább előrejelzések, de mindenki érezheti, hogy a valódi asztrológia nem itt kezdődik. Sőt, továbbmegyek: olyan sem létezik, hogy „csillagjegy”, hiszen amit ma annak mondanak, az nincs fenn az égen, ez egy mesterségesen létrehozott jelrendszer, a valódi fényüzeneteket pedig csillagképnek hívjuk. A válaszom tehát az, hogy számomra az a hiteles, amiben valóban benne van a fény, a fény-üzenet!

Mi mindennel foglalkozik Ön jellemrajzkészítésen kívül? Csupán az emberi jellemet, karaktert állítja össze, körvonalazza, ábrázolja a születési időpont és hely alapján vagy a jövőt, a sorsunkat, a történéseket is meg tudja állapítani, jövendölni?
A jelenlegi tudásom szerint, az asztrológia olyan tudomány, amely minden kérdésünkre segít választ találni. A válasz valójában az emberben születik meg, legtöbbször nem kívülről, nem készen kapjuk, hanem felismerés, vagy tapasztalás formájában érkezik. A csillagfejtés elsősorban önismeretre, az önismeret pedig az életem irányítására, jól irányítására való. Az önmagamra való rálátásban segít. A jellem mindenképpen meghatározható ezáltal, nagyon mély jellemrajzot lehet készíteni, feltárni a legbelső hajtóerőket, tulajdonságokat is. Ráébredhetünk képességeinkre, lehetőségeinkre, saját nagyszerűségünkre. Választ kaphatunk életünk „miértjeire”, arra, hogy egy kapcsolatban mi dolgunk van a másik emberrel, hogyan tegyük harmonikusabbá a kapcsolatunkat. Feltárhatjuk az egészségügyi problémák gyökereit, és bizony, beleláthatunk a jövőbe is, de nem abban az értelemben, ahogyan azt először gondolnánk! A lélek világának kutatásáról van szó, tehát nem kívül, nem az anyag világában keresgélünk. Nem azt láthatjuk meg, hogy mi fog velünk történni, hiszen ez még rajtunk múlik, ezt magunk teremtjük elő! Az anyag a lélekben zajló dolgok megjelenítője, tehát elsőként a lelkünkben kell azzá válnunk, amit a gyakorlatban megvalósítani, megteremteni szeretnénk. Amikor előrejelzést készítek, azt látom, hogy mikor, milyen energiákat fogok működtetni, és ezekkel mire lehetek képes. Rajtam múlik, hogy mit tudok ezekből kihozni. Hiszen ezek csak eszközök, és irányítanom nekem kell őket. Ha tisztában vagyok saját képességeimmel, ha igazán mélyen ismerem önmagamat, ha fényt vetek az életemben – akkor fényt is aratok!

                                                                                                    Forrás: www.csutkamano.hu

 

 Az M1 Család-Barát Magazin vendége voltam - 2014. április 25.

http://www.mediaklikk.hu/musor/csalad-barat/

(101. rész)

 

Álomfejtésről szóló cikk a Zalai Hírlapban

 

http://zalaihirlap.hu/kultura_oktatas-kultura/20090720_alomfejtes?s=rel

 

"Szőttesbe szőtt álmok" - kiállítás Balatonmáriafürdőn

http://www.balatonmariafurdo.hu/Doku/egyeb/Zentai.pdf

 

Álomelemzésről szóló cikk a Blikk Nők Horoszkóp mellékletében

- kép nem megjeleníthető -

 

A hagyományok fiatal követője - Napló Online

http://www.naplo-online.hu/gazdasag/20120207_helyi_termek

 

Cikk a Reflaxációs kezelésről - Napló, Napló Online

http://www.naplo-online.hu/eletmodi/20121007_refelxacio?fb_action_ids=475489499148306&fb_action_types=og.recommends&fb_source=aggregation&fb_aggregation_id=246965925417366

 

Írások, cikkek az Astronet honlapon

http://www.astronet.hu/test-es-lelek/lelekgyogyaszat/ertsd-meg-miert-tortenik-102605

http://www.astronet.hu/asztrologia/bolygok-es-hazak/2012-kulonleges-bolygoallasa-102690

http://www.astronet.hu/tenyek-talanyok/lelekvandorlas-es-karma/leszuletesunk-titkai-102659

http://www.astronet.hu/ezoteria/alomfejtes/a-tavasz-legujabb-alomuzenetei-102670

http://www.astronet.hu/ezoteria/alomfejtes/juliusi-alomnaptar-2012-102743

http://www.astronet.hu/asztrologia/bolygok-es-hazak/mit-uzen-a-nap-jarasa-a-12-jegynek-102746

http://www.astronet.hu/ezoteria/alomfejtes/alomnaptar-2011-utolso-heteire-1-102479

http://www.astronet.hu/ezoteria/alomfejtes/alomnaptar-2011-utolso-heteire-2-102480

http://www.astronet.hu/test-es-lelek/lelekgyogyaszat/a-mesevilag-es-az-asztrologia-102443

http://www.astronet.hu/test-es-lelek/alternativ-kezelesek/egy-varazslatos-gyogyulas-igaz-tortenete-102454

 

tapolcai szőttes a hercules: the thracian wars című filmben

Tapolca- Ritkán adatik meg egy zsurnalisztának, hogy szűkebb pátriájában élőkről oszthat meg olyan örömteli tényeket, amelyek hírértékkel bírnak. Vagy éppen az adott személy cselekedetével, tettével öregbíti városunk jó hírét. Zentai Anna kézműves fantasztikus szőtteseit már több kiállításon megcsodálhattuk… most Őt is utolérte egy kisebb csoda. Mi? Arról meséljen az „illetékes”…

- Kulcsszó a mozi… hogy is van ez?

- Az egész azért is érdekes, mert valahogy mindig megtalál a mozi engem... A nagyszüleim évtizedeken át egy kis balatoni mozit üzemeltettek, aztán amikor ez megszűnt, akkor anyukám kezdett el dolgozni a tapolcai moziban, s ez így is volt, 14 éven keresztül. Most pedig, hogy Ő tovább lépett onnan, engem talált meg a mozi (elmosolyodik).

- Néhány szóban a múltadról…

- 1995-ben végeztem el egy kézműves iskolát, azóta foglalkozom a szövéssel, hagyományőrző rendezvényekre, vásárokra járok, játszóházakat tartok. A szövés nekem olyan, mint a szerelem - ezzel szeretnék a jövőben is foglalkozni.

Jelenleg a családi vállalkozásban dolgozom és okleveles asztrológusként tevékenykedem.


Van egy internetes honlapom, ezen keresztül sokan megtalálnak. Így történt, hogy idén, év elején egy hölgy jelentkezett- először telefonon. Elmondta, hogy egy budapesti filmstúdiónak dolgozik, és egy szőttest szeretne rendelni, ami egy most készülő mozifilm díszlete lesz.
Szó szót követett, e-mailben is felvettük a kapcsolatot, tárgyalni kezdtünk arról, mi az elképzelésük. Kiderült, hogy a film Herkules történetét beszéli el, tehát az ókori Görögországban játszódik. Így ennek megfelelő, korhű szőttest kell készíteni, ami egy szövőállványra fog majd felkerülni.

- Következett a munka dandárja?

- Beindult a tervezés… szerencsére nem voltak túl aprólékosak, azon kívül, hogy a szőttes színéhez konkrét színárnyalatot kértek, és egy körülbelüli méretet. Nem kötekedtek, szinte teljesen rám bízták, hogy mit és hogyan készítsek. Nagyon könnyen és jól ment az együttműködés.
Először egy mintaszőttest készítettem, három különböző, görögös mintával, ebből választottak ki egyet, ami alapján elkészült egy nagyobb méretű szőttes. Természetes, vastag gyapjú fonallal dolgoztam, szövőállványon. Az eredménnyel nagyon meg voltak elégedve, olyannyira, hogy ezt követően egy újabb, kisebb darab elkészítésére is megkértek.
Állítólag a film külföldi készítőinek rendkívüli módon tetszett a munkám, és mivel közben sikerült jó kapcsolatot kialakítanunk, megígérték, hogy legközelebb is engem keresnek majd.

 

- Akkor happy end a történet vége, ez valóban komoly elismerés. Mikor látható a film, benne a műved?
- Az alkotás 2014. július 24- én kerül majd a mozikba, világszerte látható lesz. Ez egy amerikai produkció, de nagyon sok magyar működik közre az elkészítésében.
A filmet egyébként nemrég, úgy Pünkösd utáni napokban, május vége felé kezdték el forgatni. A címszerepet Dwayne „The Rock” Johnson kapta, mellette szerephez jut még például Ian McShane vagy éppenRufus Sewell.
Jövő nyáron tehát érdemes lesz beülni a moziba, nekünk tapolcaiaknak már csak azért is, mert látunk egy kis "hazait"…
A honlapom: www.zentaianna.hu
Facebook-oldalam, ami remélem, viszi a város jó hírnevét, nem véletlenül választottam hozzá a "Tapolcai Szövőműhely" nevet:

https://www.facebook.com/pages/Tapolcai-Sz%C3%B6v%C5%91m%C5%B1hely-Zentai-Anna/200568233314270?fref=ts

 

 

„2013 első hónapjaiban, egy mozifilm díszletéhez készült szőttes, az ókori Görögország hangulatában. Elsőként egy vékony, műszálas kötőfonalból készített mintaszőttest szőttem, amelyről három különböző mintát lehetett választani. Ezt követően készült el a végleges változat, vastag gyapjú fonalból, meleg világosbarna alapszínnel, bézs futó kutya mintázással.”

 

Gratulálok, Anna! További sok sikert kívánok!

 

INTERJÚ A WOMANITY MAGAZINBAN:

http://legjobboldalad.hu/interju-zentai-annaval-hivatasrol-sorsrol/

 

 

 

 
 
Ajánlataim
 
Az oldal látogatottsága
Indulás: 2008-03-10
 

Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre    *****    Egy asztrológiai elemzés,sok segítséget ad,életünk megtervezéséhez,rendeld meg és küldök egy 3 éves éves elõrejelzést is    *****    Szeretne leadni felesleges kilókat? Szeretné méregteleníteni és tisztítani szervezetét?Csatlakozzon a programhoz még ma!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, kezd az évet azzal, hogy belenézel, én segítek értelmezni amit látsz. A saját akaratod dönt!