Kedves Anna!

Nagyon szépen köszönöm az álmom megfejtését! Fantasztikus, hogy mennyire tisztán láttad belőle azt, hogy valószínűleg már nagyjából fel tudtam dolgozni addigra a lelki bánatomat. Én meg végig azt hittem, hogy az egész a nagybátyjámról szólt!

Életem legnagyobb szerelmével szakítottunk még 2007. novemberében (éppen a születésnapomon), így a 2008-as évem végig a lassú gyógyulásomról szólt. Rendkívül megszenvedtem, de tudtam, hogy el kell engedjem. Ő volt a gyermekkori szerelmem is (akkor 7 évet, most pedig 5 és fél évet voltunk együtt), így már másodjára kellett Őt elveszítenem. Sok mindent kipróbáltam: angyalok segítségét kértem, bach virág terápián vettem részt, az asztrológiát hívtam segítségül, sőt! visszautaztam pár előző életembe. Rengeteg segítséget kaptam, és három olyan életet is találtam, ahol kapcsolatban voltam Vele. Mostani kapcsolatunk is karmikus volt, a bolygók igazat mondanak. Köszönöm, hogy leírtad nekem a karácsonyi bolygóállásokat, rendkívül érdekel ugyanis az asztrológia.

Egy időben rengeteget álmodtam Vele, most már sokkal ritkábban. Egyet mégis leírok, mert ez már teljesen más volt, mint az előzőek. (Az igazság az, hogy még mindig neheztelek rá. Nem azért, mert elhagyott, hanem azért ahogyan tette. Még sok a sérelmem).

2009. Január eleje:
(Elalvás előtt sokat gondolkodtam a régi kapcsolatomról, és nagyon dühös voltam a volt barátomra). Úgy érzem, szinte egész éjszaka vele voltam álmomban, de csak pár pillanat világosodott meg előttem: Sokan futottunk egy utcán, én legelöl (de mindenképpen az élen). Hátranéztem, és láttam, hogy a volt barátom is nagyon szalad, de le volt maradva tőlem. Megálltam, és bevártam. Egyszerűen úgy megsajnáltam. Még álmomban is eszembe volt, hogy mennyire dühös vagyok rá, ennek ellenére akkor és ott csak sajnálatot éreztem iránta.
Pár napra rá egy másik álmomban azt látom, hogy újra együtt állunk az utcán. Csupán csak kezeket látok (inkább női kezek), egyre több kéz, amik egyre nagyobb intenzitással elkezdik ütni a volt barátomat. Főleg a fejét, amely most mintha teljesen kopasz lenne. Nagyon sír, panaszkodik nekem, ezúttal nyíltan az arcomba néz. Most még jobban megsajnálom (kizárólag csak sajnálat), átölelem (lerogyik, ezért elérem a fejét), és a kezeimmel, sőt a testemmel védem a verekedő kezektől. Abban a pillanatban úgy érzem, azért menekül hozzám, mert nálam mindig menedéket talál.

Köszönöm szépen! Szissy