Kedves Anna!
Meglehetősen furcsát és ijesztőt álmodtam... Még mindig a rosszullét kerülget tőle. Egy házban tart fogva valaki, aki meg akar ölni engem. Több ember is van ott, köztük édesanyám. Odaállít engem (bár lehet,hogy másokat is?) az ajtófélfához, és leüt finoman, de nem lesz semmi bajom. Ő azt hiszi, ettől meghalunk. Amúgy előtte, mielőtt leütött volna, szólt egy ember, hogy üssön le minket, de persze ő tudta, hogy így nem fogunk meghalni. Szóval leütött, mire én elterültem a földön, és halottnak tettettem magam. Mindenfélét csinált rajtam, levetkőztetett, simogatta a testemet. Akaratlanul is, de összerándultam, amit kissé furcsállt, de szerencsére nem fogott gyanút. Aztán filmet kezdtek el nézni. Én a sarokban feküdtem, és néztem ki a faltól falig érő ablakon. Kint esett az eső, és volt egy buszmegálló, meg egy zebra, mentek haza az emberek. Édesanyám odajött hozzám, és súgott valamit, de már nem emlékszem rá, hogy mit. Én fogtam magam, és gyorsan fölpattantam, hogy kiszökjek. Észrevette az alak, és mondta, hogy úgysem sikerül, én azonban kimentem az előszobába, ahol volt egy hűtő, aminek a tetején rengeteg kulcscsomó hevert. Levettem egyet, de nem nyílt a zár. Viszont a 2. kulccsal sikerült kinyitnom. El sem hittem, hogy van ekkora szerencsém. Bezártam őket kívülről, és szaladni kezdtem... Eleinte kóvályogtam, és volt valami mocsár is, amibe beleestem, és elkezdtem süllyedni, de jött egy fiú és egy lány, akik kihúztak belőle. Egy buszmegállóba mentem, és hívni kezdtem a rendőrséget. De nem tudtam, mi a számuk! Ezért fölhívtam a 112-t, ahol is közölték, hogy bunkó vagyok, és nem kapcsolják. Aztán hívtam apámékat (amúgy elváltak a szüleim), akik mondták, hogy ott köröznek autóval és figyelnek... Amúgy nagyon nehezen értem el őket, nem találtam a telefonkönyvben a számukat, vagyis, megvolt, de összevissza ugrándozott. Közben rettegtem, hogy elkapnak engem... Jött egy busz, azt hiszem 89-es, és én fölszálltam rá, noha azt sem tudtam, hová megy. Elindult. Ki volt téve egy tábla. Sok megállója volt, az egyik nagyon hosszú (az 1 és a 2.), a többi rövidebb. Este volt, sötét, esett az eső, fújt a szél, eléggé félelmetes, lakatlan helyeken mentünk keresztül, még világítás sem volt. Fölhívtam újra apáékat, mondták, hogy a busz Érdre megy. (még sohasem voltam ott). De én nem akartam odamenni, és leszálltam mindjárt a következő megállónál, egy kis falucskánál, ahol volt egy temető. Erdő vette körül. A sírok ugyanolyanok voltak, mindegyiken ugyanolyan narancssárga virágokkal. Noha alapból én szeretem a temetőket, rossz érzéssel töltött el. Én elmentem mellette, egy keskeny kis úton, melyen más még nem igazán járt, és fölmentem valami dombra. Ott hívtam apáékat, édesapám felesége vette föl. Elkezdtem neki mondani mi történt velem, mire ő félbeszakított, és közölte, hogy „Tudom”. Na, erre totál kiakadtam, és hisztérikusan hajtogattam a telefonba, hogy „mégis honnan tudod”, de csak a csend volt a felelet... Pedig még mindig ott volt a kagyló végén. (És mintha az lett volna, hogy majd eljönnek értem, és kimenekítenek?)
Na, itt ébredtem föl, egész testemben remegtem, folyt a víz rólam...
Előre is köszönöm a segítségét!
Tisztelettel: Dalma
Válasz: Kedves Dalma,
bizony, érdekes az álmod, és sokat mondó, javaslom, keress meg e-mailben, részletes elemzésért, a következő címen: szovomuhely@gmail.com
Nem kell megijedned tőle, hiszen ez az álom üzenet neked, éppen azért igyekeztél vele sokkolni magad, hogy végre felhívd a figyelmedet valamire, ami fontos neked.
Szeretettel: Anna |
AJÁNLOM AZ OLDALT
