Szia Anna!
Andrea vagyok és ismét a segítségedet szeretném kérni. Ma éjjel olyan kusza és hosszú álmom volt, h már rég nem volt ilyen. A szereplőket a valóságban (ill. ebben az életemben) sose láttam, egyikük kivételével, mégis tudtam, ki kicsodám. A helyszínek is gyorsan váltották egymást, amelyeken ebben az életben sose jártam, mégis tudtam, h mikor hol vagyok. Alapvetően fura volt az egész, tele voltam haraggal, dühöt és tehetetlenséget éreztem az álom közben is, meg amikor felébredtem, akkor is.
Kezdődött egy lakással, ahol (az álombeli énem szerint) korábban egy nagyon szép szerelmi kalandot éltem át, és most visszatértem oda. Még arra is emlékeztem álmomban, h először akkor jártam ott, mikor épp leesett az első hó. Aztán ez a lakás hirtelen egy többszintes házzá változott, ami a családom otthona volt (az álmomban), és a szomszédtól egy alacsony kerítés választotta el. Ez komoly gondokat okozott, mert a szomszéddal nem igazán jöttünk ki jól, kifejezetten bosszantó szomszédaink voltak. Közben a konyhában egy (valóban) munkatársam (akit korábban barátnőmnek is hittem, de már nem, mert csalódtam benne) színes ezüstpapírba csomagolt csokitojásokat olvasztott egy régi tűzhelyen. A szomszédban kiraktak egy kisbabát a teraszra egy rozoga rácsoságyban. Azt láttam, h az ágy összeroskad, a baba benne kétségbeesetten sír, de át nem mehettem, szólni nem tudtam, a szomszédék nem foglalkoztak vele. Így végül felrohantam a saját emeletünkre szólni, h valaki csináljon már valamit. És tele voltam tehetetlen dühvel. És itt felébredtem.
Bocsánat a hosszúért, de így is egy csomó mindent elfelejtettem, mire most leírtam.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
